2013. szeptember 21., szombat

2013. szeptember 21.



1.A hazautazás:



            Elérkezett szeptember 21-e, a hazautazás napja. Reggel nyolckor indultunk el a busszal Gut-Wehltizből. Számomra nagyon megható pillanat volt, örök emlék marad számomra az a sok kedves ember, akit itt megismertem. Úgy érzem, mintha már félig itt laknék. Szívesen maradtam volna még egy pár hetet itt Németországban, akár dolgoznék is itt.

            Az első hetünk nem telt zökkenőmentesen. Néhányszor kihúztuk a gyufát, mert még nem rázódtunk bele az itteni életbe és nem ismertük a szabályokat, párszor fejmosást is kaptunk. Egymást sem nagyon ismertük, így ez az egy hét az ismerkedésről szólt. Majd az első hétvégén Berlinbe utaztunk. Itt 2 napon keresztül városnézésen vettünk részt, este pedig együtt buliztunk. A második héten már minden gördülékenyen ment. Minden szerszámot megismertünk, amit használnunk kellett. A mesterek már úgy köszöntek, mintha a tanítványaik lennénk. Mindenki nagyon segítőkész volt hozzánk. Esténként a pubban videójátékoztunk, biliárdoztunk, vagy amikor jó idő volt, a kinti röplabdapályán játszottunk. A pultos lány, Agata, egyik este versenyt is rendezett nekünk a másik építő csapat ellen, akik lengyelek voltak.

Nagyon sok náció megfordult itt mialatt mi itt éltünk és dolgoztunk. Találkoztunk lengyelekkel, portugálokkal, spanyolokkal és legnagyobb meglepetésünkre egy másik magyar csapat is érkezett, akik Ózdról származnak. Rengeteg barátság és néhány szerelem is szövődött 21 nap alatt.

            Kivételesnek érzem magam, hogy részt vehettem ebben a programban. Hatalmas lehetőség volt külföldön dolgozni és mesterembereket megismerni egy másik idegen országban. Annyi szakmai tapasztalatot szívtam magamba, amennyit csak tudtam és remélem ezt mind kamatoztatni is tudom majd az életem során, mivel én az építőiparban szeretnék továbbtanulni vagy dolgozni.

            A második héten részt vettünk egy kurzuson, amelynek a célja az volt, hogy fejlesszük a külföldi szakmai nyelvi kincsünket és, minden információt megkaptunk arról, hogyan is kell megfelelően céget alapítani és vezetni azt. Szó volt a marketing részéről, a pénzügyi és jogi részéről is a cégalapításnak. Mindezeket csoportmunkában tanulhattuk meg. Az én csapatom a kurzus végére egy garázs, és parkoló építő céget alapított.

            A második hétvégénket Halle-ba töltöttük, ahol vásárlásra, városnézésre és kikapcsolódásra szántunk időt. Ez a város vonattal 20 percre van Schkeuditz-tól. Majd másnap a tartományi fővárost, Drezdát néztük meg. Ittlétünk során megtanultuk használni a közlekedési eszközöket és legtöbbször vonattal utaztunk.

            Mindent összegezve nagyon jól éreztem magam és ha lesz még lehetőség, ellátogatok Gut-Wehlitzbe és köszönök az itt szerzett kedves ismerőseimnek.







2013. szeptember 20., péntek

2013. szeptember 20.



1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:



            A mai reggel volt az utolsó munkanapunk itt, Schkeuditzban. Mindenki nagy izgalomban volt, hogy másnap utazunk haza. Páran már tegnap elkezdtünk összepakolni a holminkat. Elraktuk a ruhákat, amelyeket már nem veszünk fel, becsomagoltuk a szuveníreket, és az egyéb tárgyakat. A reggelinél kicsit jobban körülnéztünk, hiszen már csak két étkezést tehetünk ott.

Reggeli után a szokásos ütemben ment minden. Átöltöztünk, majd vártuk, hogy Kai jöjjön, és rendezkedjen. Először a lengyeleket osztotta el. Aztán következtünk mi. A tanárnő megérkezett a helyszínre, hogy segítségünkre legyen a német tudásával. Négy fiú ment vakolni, négyen mentünk fel járólapozni, a többiek pedig az útépítősöknek segítettek, hogy a parkoló még időben készen legyen.

Összeszedtük a megfelelő szerszámokat, majd nekiindultunk dolgozni. Először kiszedtük a fugakereszteket és a kartonpapírokat, mivel úgy láttuk már megkötött a szegély. Ezután spaklival letisztítottuk azokat a részeket, ahol kifolyt a ragasztó. Összesöpörtük a koszt, ami ezután keletkezett, majd még kitöltöttük az esetlegesen üresen maradt részeket. A végén lemostuk az egészet tisztára. Ezután jött az összepakolás. Rengeteg törmelék és szemét keletkezett, így azokat összeszedegettük, majd levittük a konténerbe. A szerszámokat elmostuk, majd visszavittük őket a helyükre.

Ezekkel elment az idő és lassan fél 1 lett, ami a mai napon a munkaidő végét jelentette. Mindenki lent maradt még egy picit, hiszen jött Kai és köszönetet mondott a munkánkért. Mi is megköszöntük neki az egész itt töltött időt, majd még egy bort is átnyújtottunk neki.

Ezután megebédeltünk, majd felmentünk a szobába lerakodni a munkásruhánkat, ám nem sok időnk volt, hiszen 1 órakor már várt minket András és a tulaj az előadóteremben, hogy elköszönjön tőlünk. Majd egy órás beszédet tartott. Beszélt a jövőről, a lehetőségekről, és természetesen az itt eltöltött időről. Nagyon barátságosnak vélt minket, ez jól esett neki. Azt mondta, hogy ez nem minden csoportra igaz, és azt sem tudja, majd mihez kezd, ha elmegyünk. Végül mi is megköszöntük neki, hogy biztosította a lehetőséget, hogy itt lehessünk. Ezután kiosztotta mindenkinek az Europass bizonyítványt. Majd adott egy képet is, melyen mindenki szerepel. Ez az ő ajándéka nekünk. Mi egy egri borral kedveskedtünk neki, majd elköszöntünk tőle.



2. Szerzett tapasztalatok:



            A mai nap megtapasztaltam a vendégszeretetet a németek részéről.




2013. szeptember 19., csütörtök

2013. szeptember 19.



1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:

            A mai reggelen háromnegyed 8-kor keltünk, hogy időben elkészülődjünk a negyed 9-es reggelihez. Mikor lementünk reggelizni, már mindenki kipróbálta az összes létező szalámi és kenyér kombinációt, a müzliket, a vajat meg a lekvárokat és ma tétlenül álltunk a svédasztal előtt, hogy mit is reggelizzünk. Én a zabpehely mellett döntöttem, mert az íze nagyon elnyerte a tetszésemet.
            A reggeli és egy ébresztő kávé után lementünk az asztalosműhelybe átöltözni és megkaptuk a feladatainkat. Ma folytattuk a tegnap elkezdett munkát. Az egyik helységben egy falat le kellet vakolnunk. A javítás már tegnap befejeződött, ma pedig egy simító réteget vittünk fel. Hígabbra kevertük a vakolóanyagot, mint a tegnapit, majd glettvassal egyenletesen, vékony rétegben felhordtuk. Az állványon ketten dolgoztak, míg a fal másik szakaszán pedig az alsó részt kenték le. Később cseréltünk. Eközben egy másik munkafolyamat is kezdetét vette. A lengyel munkatársaink felállítottak nekünk egy állványt, amire felmászva le kellett csiszolni, tisztítani a födémen látható acél gerendákat. Flexxel oldottuk meg ezt a feladatot, amihez mindegyikünk felvett egy védőmaszkot, hogy ne a port lélegezzük be. Mikor ezekkel a feladatokkal végeztünk, akkor következett a poroszsüveg födém boltíveinek a levakolása. Ide keményebb anyagot kevertünk, hogy ne hulljon vissza az anyag bedolgozás közben.
            Később elmostuk és elpakoltuk a szerszámokat, majd segítettünk az útburkolós csapatnak a parkoló újrarakásában. A tegnapi munkát folytattuk, lapátoltuk a kavicsot, majd kiborogattuk a megfelelő helyekre. Ezeket a kupacokat elgereblyéztük, majd tetőléccel elhúztuk megfelelő szinten.
            A mai napon délben már véget ért a munkaidőnk, mert szerveztek nekünk délutáni programot, elmentünk a Schkeuditz-i repülőtérre. Megmutatták, hogy hogyan szállnak fel, és hogyan landolnak a repülőgépek, milyen szervezett a tűzoltóság és azt is láthattuk, hogy hogyan tankolják ezeket a hatalmas gépeket. Végigsüvítettük a kifutópályán is, ahol csak és kizárólag nekünk kapcsolták be a jelzőfényeket, és egy kísérő zene mellett áthajtottunk rajta. Nagyon nagy élmény volt ott lenni, és minden fontos információt megtudni a reptérről és annak lenyűgöző épületéről.


2. Szerzett tapasztalatok:

            Ha olyan munkát végzünk, ami nagy porral jár, akkor mindenképpen ajánlott maszkot viselni!




2013. szeptember 18., szerda

2013. szeptember 18.




1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:

A mai napon is esett az eső reggel. Kivártuk az utolsó pillanatot is és nagy sietségben leindultunk reggelizni. Kicsit lassan indult be a reggel, ami köszönhető volt a pocsék időjárásnak. Még volt időnk a munka előtt, ezért visszatérve a szobánkba úgy gondoltuk, hogy össze kéne pakolni, ami több időt vett igénybe, mint számítottunk rá.
A hideg esős időben vártuk Kait, hogy eligazítson miket. A vakoló brigádnak cserélnie kellett két lánnyal, ezért új felállásban a csapatunk négy tagból állt. A feladatunkra még várni kellett, mert a lengyeleket és a spanyolokat is el kellett igazítani. Új feladatunk az volt, hogy a második, és harmadik emeleteken a fürdőszobákat el kellett bontani, mert raktárt akarnak belőlük csinálni. Ezért kezdetben le kellett szerelni az összes csapot, mosdókagylót, zuhanytálcát, és WC-t.
A mi jól megszokott tempónkban gyorsan nekiláttunk és szétkaptuk az egészet. A mi fürdőszobánknál az volt a nehézség, hogy nem műanyag elválasztó volt a zuhanyzónál, hanem fal, amit ugyancsak le kellett bontani. Örültem neki, hogy ismét bontani kellett, mert ez nagyon tetszik. Rájöttünk bontás közben, hogy egy szerelt válaszfallal van dolgunk, ami két réteg gipszkartonból, és két réteg OSB lapból állt. Mindez hozzá volt fogatva egy fém profilhoz, kívülről pedig csempézve volt. A zuhanytálcánál is hasonló volt a helyzet, mert mindenféle tömítőanyaggal ki voltak töltve a rések.
Bontásunk alatt volt egy kis bakink, mivel kedves Ujszászi Márk barátunk javaslatára becsuktuk a fürdőszoba ajtaját, amin nem volt kilincs. Legnagyobb meglepetésünkre az ajtó bezáródott, és nem tudtunk kimenni, nem beszélve arról, hogy bent nagyon meleg volt és harapni lehetett a port. Pár perc vesztegelés után a szinten lévő lengyeleknek szóltunk ki, hogy bajban vagyunk. Néhány perc múlva jött a segítség, aminek örültünk. Ezután Kai és a villanyszerelő barátja csak nevetni tudott rajtunk.
A nap további részében még lehordtuk az összes törmeléket, mosdókagylót, zuhanytálcát, stb., majd fel kellett söpörnünk mindkét szinten a magunk után hagyott mocskot. A söprés és felmosás után megint megszólták a túl gyors munkatempónkat, ezért be kellett segíteni az útépítősöknek. Az ő dolguk az volt, hogy az oldalsó parkoló részt fel kellett tölteni zúzott kaviccsal, és ezt elhúzni. Gyorsan nekiestünk és pillanatok alatt ellapátoltuk az összes kavicsot. A munka végén még összeszedtük a szerszámokat, és feltakarítottunk.


2. Szerzett tapasztalatok:

Nem szabad kilincs nélküli ajtót bezárni belülről, úgy, hogy bent vagyunk, és dolgozunk.



2013. szeptember 17., kedd

2013. szeptember 17.



1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:

Mai reggelt Peti ébresztőjének harmadszori végighallgatása indította be. Addigra már az egész szoba kellő idegállapotba került, hogy kidobja az ablakon a telefont. Majd miután Márk leadta a csapatkiáltást, Peti hősiesen kirohant a fürdőből és kikapcsolta végre az ébresztőt, ezzel megmentve a telefonját a megvadult jákysoktól.
            A mostani reggelit a megszokottól eltérő szendvics felépítéssel kezdtem, a változatosság kedvéért. Majd miután végeztem a reggelivel, visszamentem a szobába, ahol Peti ismét lejátszotta kétszer az ébresztőjét. Többen is kifejeztük neki, hogy mennyire nem tetszik az a zene.
            A reggeli utáni pihenést Dávid törte meg azzal, hogy leugrott az ágyról és azt mondta: menjünk. Átöltözés után a dohányzó saroknál vártuk a főnököt, hogy elossza a csapatokat.
            Beni, Dávid, Norbi és én alkottunk egy csapatot és a tegnapi falazat belső részét kellett először kifugázni. Norbi segítségével szétszedtük az egyik állványzatot, majd felépítettük a belső oldalán a falnak. Mai napon is sikerült erőt vennem magamon és legyőzve a tériszonyt felmentem az állványra.
            Nemsokára következett az ebédidő. Ebédelni úgy mentünk el, hogy már nagyon kevés volt hátra a fugázásból. Ebédre lencselevest kaptunk, legalábbis mi erre tippeltünk.
Miután végeztünk a fugázással megkaptuk az új feladatot, vakoljuk be az egészet. Másfél óra alatt sikerült is Norbinak és Beninek lekennie, Dáviddal alig bírtuk az anyagot olyan ütemben keverni nekik, ahogy húzták.
            Lentről kezdték el glettvassal húzni a srácok a vakolatot, majd mikor körbe értek az épületrészen felállítottuk az állványzatot és kezdték elölről, csak most már a felső részét vakolták. Voltak a falban olyan kilógó részek, amiket menetközben kellett Norbinak kalapáccsal vagy fűrésszel eltávolítania. Fél zsák vakolóanyag maradt, mire lejárt a munkaidőnk és egy kis folt maradt tisztán. Jelentettük a főnöknek, hogy szükség van még további anyagra. Elmondta nekünk, hogy nagyon jó munkát végeztünk, és hogy túl gyorsak vagyunk. Hát igen, mi nem a napi 3 sor téglát felrakó lengyelek vagyunk.
            Mai napon segítettem Adrinak is annyival, hogy elvittem egy talicskányi törmeléket és egy teljes lapát építési törmeléket tettem a talicskába, mindezt csak azért, hogy bele tudjam írni a mai munkanaplómba.

2. Szerzett tapasztalatok:

Vakoló anyag keverés közben óvatosan kell bánni a víz adagolásával, mert könnyen besokallhatunk vele.