2013. szeeptember 14. - Halle

1. Ma megtudtam a városról:

A mai nap más volt a megszokotthoz képest, 7,40-kor keltünk, a reggeli 8,00-kor kezdődött. Itt pakoltunk és szendvicseket készítettünk a mai napra, mivel ebédelni a városban nem volt lehetőségünk.

A reggelit követően 9,00 órákor szakmai és marketing óránk volt idegen nyelven, itt a cégek reklámjairól és a cégek szervezetéről esett szó. Ez az előadás 11 körül véget ért.

A városnéző kirándulásunkra ezután indultunk a vasútállomásra. Az utat gyalog 30 perc alatt tettük meg. Az utazás az eddigiekhez képest rövid volt, mindössze 20 perc alatt a kívánt városba értünk átszállás nélkül.

A város vasútállomására érkezve rövid tájékozódás után a csokoládé múzeum és a belváros városnézése jött szóba, itt nekünk kellett eldönteni, hogy melyiket részesítjük előnyben. A végeredmény túlnyomó többségben a városnézés mellett szólt.

A város felé a lipcsei utcán haladtunk, ahol az első nagyobb építmény a lipcsei torony volt.

A sétáló utcán egy középkori templomhoz értünk, ahol a tanáraink 2,5 órás szabad programra engedtek minket a városban. A templom volt a gyülekezőhely, ahová 14,30 percre kellett visszaérnünk.

A városnézés közben Halle főterén töltöttünk el több időt, az ebédünket is itt fogyasztottuk el egy gyorsétteremben, ahol az otthoni szokásokkal eltérő étellel találkoztunk.

A főtéren több esküvő is lezajlott a látogatásunk alatt, amit az utcazenészek tettek színesebbé.

Több bevásárló központba is betértünk az árak felmérése érdekében, itt semmi számunkra tetszetős darabot nem találtunk.

A szabadidő további részét a főtéren, egy padon töltöttük, hallgatva az utcazenészek játékát, ami nagy sikert aratott. A városnézésünk végén a hazafele tartó vonatra sétáltunk.

A hazafelé vezető utat futva tettük meg pár emberrel a testmozgás érdekében.

2. Szerzett kulturális tapasztalatok:

A városi élet más-más kultúrákban nagyban eltér.

Még egy:

1. Ma megtudtam a városról:

Szép reggelre ébredtünk itt Schkeuditzban. Most először keltünk napsütésre, bár azért még elég hideg volt. Ma nyolckor volt a reggelink, mert előrehozták a német kurzus időpontját, így kilenckor már ott kellett lennünk a Bugátos csoporttal együtt. A kurzusunk délelőtt tartott, és a cégalapításról volt szó német, és angol nyelven. A tegnapi hosszú éjszakára való tekintettel nem hozta mindenki a csúcsformáját. Közben az egyik lengyel csoport hazautazott, így most kevesebben vagyunk, de majd később jön még utánpótlás.

A kurzus után a tanári főhadiszállás előtt találkoztunk, és elindultunk a vasútállomásra. A vonatunkkal a Halle Hauptbahnhofra mentünk. Az út nem tartott 20 percig sem, és közben kiélveztünk a pillanatnyi jó időt. Kiérve az állomásról elkezdtünk gondolkozni, hogy hova is szeretnénk menni. A csokigyár látogatást kihagytuk, ezért úgy döntöttünk, hogy együtt maradunk és begyalogolunk a belvárosba. A belváros kicsit hasonlított a lipcsei belvárosra, azzal a különbséggel, hogy itt még zsúfoltabb volt minden. A lipcsei utcán haladva, egy templom előtt megállva megbeszéltük, hogy fél háromkor találkozunk ugyanitt, addig szabad foglalkozást, városnézést kaptunk. Így szabadon mászkálva megnézhettünk, megvásárolhattunk mindent, amit csak engedett a pénztárcánk.

A sok boltot végigjárva vettem egy kis ajándékot és egy pulóvert magamnak. Továbbhaladva a belvárosban megcsodáltunk minden látványosságot, és még egy templomba is bementünk körülnézni. A főtéren pezsgett a városi élet, ezt legjobban az szimbolizálta, hogy egy számomra ismeretlen The Wishing Well nevű ausztrál banda lépett fel. Az élő zene vonzotta a tömeget, és a zenészeken is látszott, hogy nagyon élvezik, amit csinálnak. Az érdeklődők egyre többen lettek, nem egy ember kényelembe helyezte magát és leült a téren. Alig akartunk elszakadni, de sajnos mennünk kellett.

Az időnk hamar eltelt, és mindenki kivásárolhatta magát. Ezután visszaballagtunk a pályaudvarra, és hazaindultunk.

2. Szerzett kulturális tapasztalatok:

Halle nagyon szép város, és egy kis utcai zene nagyon fel tudja dobni a város hangulatát.

És még egy:

1. Ma megtudtam a városról:

Ma a reggeli 8 órakor volt, mivel Halle-ba mentünk városnézőbe. Ebéd nem volt, így mindenki leleményesen csomagolt magának 1-2 szendvicset az útra. Reggeli után fél 9-kor kezdődött a szakmai előadás idegen nyelven. A bugátosokkal együtt voltunk. Az előadás kb. 11-ig tartott, ezután siettünk fel a szobákba a cuccainkért, hogy le ne késsük a vonatot. A menetidő Halle-ba körülbelül 20 perces volt. Először nehezen tudtuk, hogy merre is kell elindulni, de a kis információs tábláknak köszönhetően hamar megtudtuk, hogy merre van a csoki múzeum és az óváros. Mivel kevés ember szeretett volna a csoki múzeumba menni, a tanáraink úgy döntöttek, hogy kíséret nélkül eltölthetünk pár órát a városban. Bementünk a Kult nevű ruhaboltba, majd utána kerestünk magunknak egy helyet, ahol ebédelni tudtunk. Nem szerettünk volna nagyon költekezni, ezért csak haraptunk egy kis helyi kolbászt zsemlével és mustárral. Zsemle az kicsi volt, a kolbász pedig szerintem túlzottan fűszeres, de arra jó volt, hogy ne korogjon a hasam. Nagyon sok utcazenésszel találkoztunk. Volt egy idősebb úriember, aki a mosógépről énekelt és volt egy fiatalabb együttes. Ha jól emlékszem, 6 tagú volt az együttes, 3 lány és 3 fiú. A lányok voltak a vonósok, a fiúk közül az egyik dobolt a másik kettő pedig gitározott és énekelt. A többieknek is nagyon tetszett, ezért páran letelepedtünk előttük és hallgattuk a saját számaikat. Aki akart az vehetett tőlük lemezt is 15 euróért. A gyülekező egy templomnál volt fél 3-kor. Mindenki időben odaért, volt 3 lány, aki épp harangszóra ért oda, imádkoztunk is, hogy időben megérkezzenek, mert nem szerettük volna, ha a késés miatt megint valamilyen szankciót szabjanak ki a csapatra.

Úgy terveztük, hogy a 15:23-as vonattal jövünk vissza a szállásra, de akár a 15:05-össel is eljöhettünk volna, ha nem maradnak le a csoporttól néhányan, így várhattunk 20 percet a következő járatig. Hazafelé elkezdett esni az eső, ezért páran a vonaton már megbeszéltünk, hogy miután leszálltunk, hazáig futunk, mivel elég lengén öltöztünk fel és nem szerettünk volna megfázni. Körülbelül 7 perc alatt hazafutottunk, a táv szerintem 2 km lehetett.

Mikor visszaértünk a szállásra, sorban elmentünk fürödni, és pihentünk a szobánkban várva a vacsorát, ami a szakács elmondása szerint lasagne lesz.