1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefogla
Reggel 7 órakor keltünk hogy
fittek legyünk 9 órára. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból, majd egyesével
elmentünk lezuhanyozni, fogat mosni és levegőzni egy kicsit.
Fél 9-kor elindultunk
reggelizni le a konyhára. De előtte összeszedtük a szennyest, amit nehezen tudtunk
a fiúkkal szétválogatni, mert nem értünk a mosáshoz. Ahogy beléptünk a mosodába
a néni nagyon segítőkész volt és elválogatta a ruháinkat majd ezután a konyhába
mentünk. Nagyon finom szalámik, parizerek, zöldségek, kenyerek és meleg kávé
meg tej várt minket. Mindenki tudta, hogy nehéz nap elébe nézünk ezért
bőségesen megreggeliztünk.
Majd a munkaterületen gyülekeztünk,
mert 9-re kellett ott lenni. Itt mindenkinek kiosztották a mai napra a
feladatot, majd mindenki lement a pincébe a szerszámokért. Nekünk a mai napon a
gumikalapács, kőmüveskanál és a vízmérték kellett, mert a térkövezést
folytattuk tovább.
Egy kis idő után jött Kail és
mondta, hogy amit tegnap leraktunk, abban van hiba, mert a kisebb méretű köveket
ki lehet könnyen szedni és azokat ki kellett javítanunk, úgyhogy kerestünk
hosszabb darab köveket és azokat beleverni az alapágyba körülbelül 10
centiméter mélyen.
Ezután tovább folytattuk az
abba hagyott szakaszt megfelelő fugákkal és mélységgel. Majd szóltak, hogy
segítsünk beemelni egy áthidalót, amit körülbelül 2 és fél méter magasra
kellett volna helyezni. Először kézzel gondoltuk, hogy felemeljük, de nagyon
nehéznek bizonyult és nem sikerült elsőre. Andris kitalálta, hogy van a
műhelyben egy emelő gép és azzal beillesszük, de azt nem tudtuk olyan magasra
emelni, mint amilyen magasra kellett volna tenni az áthidalót. Johan kitalálta,
hogy az állásról majd felhúzzuk két kötél segítségével. Mindenki elfoglalta a
pozícióját és elkezdtük felfele húzni, ami sikerült is, de sajnos meg kellett
fordítani, mert nem a jó fele volt felfele.
Ismét a munkaterületemre
érve folytattam a térkövezést, de kellett odahordanom köveket, mert már nem
volt sok.
Fél egykor elment mindenki
ebédelni, ami virslis leves szerűség volt, ami nem volt rossz.
Egykor tovább folytattuk a
melót egészen háromig, majd utána az eszközöket bevittük a helyükre és
elmentünk pihenni.
2. Szerzett tapasztalatok:
Még egy gyöngyszem:
1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:
2013. szeptember hatodikát írunk, csodálatos pénteki nap
a mai. Babonásabb embereknek ez a dátum már előre jelzi, hogy kerek egy hét
múlva kezdetét veszi egy igen csak népszerűtlen kombinációja a számoknak és a
napoknak, ez pedig nem más, mint péntek 13.
Visszatérve a mai hatodikai péntekhez, szokásos módon
7:45 körül fejeztem be az alvást és teljesen üdén keltem ki az ágyból.
Nélkülözhetetlen az elegendő pihenés ahhoz, hogy teljes lendülettel és
koncentráló képességgel tudjam venni a nap közbeni akadályokat, problémákat,
amik felmerülhetnek a munkafolyamatok során.
Reggeli rutint elvégezvén kedves barátaimmal karöltve
elindultunk, hogy elfogyasztjuk a szénhidrátokban, vitaminokban és különböző
fehérjékben gazdag reggelinket. De még mielőtt megtöltöttük volna gyomrunkat
fenséges falatokkal, már a szobában kiszortírozott szennyes ruhákat közösen
elvittük és odaadtuk egy kedves néninek, hogy töltse meg a mosógépet vele és
futtasson végig rajtuk egy programot.
Miután megettük az elemózsiánkat visszajöttünk a
szokatlanul hatalmasnak és üresnek tűnő szobába, ezeket az illúziókat a
rengeteg ruha hiánya okozta. Rövid pihenő után megindultunk az öltözők felé,
hogy magunkra ölthessük a már ragasztótól és portól gazdagon belepett
munkásruhánkat. Az átöltözés után mindenki elfoglalta a szokásos területét ahol
dolgozott az elmúlt napokban. Egyetlen egy változás történt az egész
felállásban, mégpedig az, hogy Timi ki szerette volna magát próbálni más
munkanemben is, mennyire teljesít jól. Timi helyett Fodor Flóra Kinga
csatlakozott a csapatunkhoz. Gyorsan ismertettük vele a helyzetet, amibe
belecsöppent. Mivel Flóra egy igen rugalmas és gyakorlott lány egyből a helyzet
magaslatára tört és kezébe vette az irányítást. Segítségével be tudtuk fejezni
a lépcső előtti teret az aljat egyenetlenség ellenére is. Benjámin is bebizonyította
talpraesettségét és ügyességét azzal, hogy sikeresen megoldotta a vele szemben
támasztott kihívást és elvégezte a füstzáró ajtó és a burkolat közötti légrés
nélküli kapcsolatot.
Mindeközben
Dáviddal kijavítottuk azt a csempét, amit a lengyel munkások összetörtek
figyelmetlenségük közben. Miután végzett mindenki a feladatával, mindannyian a
lépcső burkolására összpontosítottunk és Hans utasításait követve 80%-át
sikeresen le tudtuk fedni még a mai napon járólappal.
2. Szerzett tapasztalatok:
Nem tanácsos külföldre menni
dolgozni, ha nem sajátítottad el helyi nyelvet.
És egy harmadik:
1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:
A reggel nagyon
viccesen indult. Mosni akartunk, ezért ki kellett találnunk, hogy melyik ruha
számít fehérnek és mi színesnek, a reggelit is majdnem lekéstük emiatt. A végén
úgy döntöttünk, hogy fekete, fehér és a színes is mehet egy helyre. Reggeli a
szokásos volt, mondjuk most megkóstoltam a müzlit.
Munka pontosan kilenckor kezdődött a megszokott helyen.
Ma is csákányoztam, lapátoltam gereblyéztem, talicskáztam és a szintezőt
használtam. Felcsákányoztam a kemény törmelékes talajt, majd lapáttal a szép
zöld talicskába raktam. A talicskát kb. két-három métert toltam, majd
lendületből kiborítottam. Ezzel meglepően formás kis kupacot hoztam létre, amit
Bea határozott mozdulatokkal széthúzott. András ezután új feladatot adott nekem,
vagyis véssek le az alapból. Egész hamar végeztem a feladatommal, azután
Petinek és Daninak segítettem kicsit. Nekem is voltak segítőim lengyelek
formájában,- szerencsére a maiak dolgoztak, egyedül a szintezőt nem tudták
használni. Próbáltam nekik először magyarul, majd németül és legvégső
elkeseredésemben Peti segítségével angolul elmagyarázni a lényegét, de
lengyelen kívül más nyelvet nem ismernek. Segítségemre jött András és elmagyarázta
nekik.
Ebéd után a lengyelek álltak neki a vésésnek és egészen a
munkaidő lejártáig csinálták azt. Én közben tovább segítettem Petinek és
Daninak, majd a munkaidő vége előtt egy órával megkaptam a lapvibrátort, hogy
levibráljam az előzőleg feltöltött területet. Beindítottuk, elkezdtük a munkát,
egyszer csak leállt. A fene!, gondoltam most lett vége. Szerencsére csak a
benzincsapot nem nyitottuk ki és ezért nem akart ismét beindulni. Egy területet
tudtam csak levibrálni, mert vissza kellett vinnem a helyére. Még volt egy kis
idő a munka végégig, így elkezdtünk rendet rakni magunk körül. Egyszer csak a
lengyelek eltűntek, a vésőgépet is ott hagyták. Ránéztünk az órára, láttuk,
hogy háromnegyed van, ami hivatalosan a munkaidő vége, de hát még volt egy
kevés vésnivalójuk, amit frankón ott hagytak. Mi befejeztük, hogy ezért a plusz
tíz percért ne kelljen már hétfőn kivinni a gépet. A véleményem megvan az
összesről (szépen fogalmazva lusták).
Három órakor álltunk neki elpakolni az általunk és a
lengyel kollégák által használt szerszámokat.
Majd hatalmas lendülettel vetettem
bele magam a munkanapló megírásába, ami rendkívül jól sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése